Elmúlt, csendben, szomorkásan.
Az asztalnál egy hely üres volt, emlékére egy szál gyertya égett.
Az első karácsony Édesanyám nélkül, hiába teltek el hónapok, a sebek most újra felszakadtak.
Miért írom le? Mert fáj, nagyon, nagyon fáj, s jó kiírni magamból.
A régi karácsonyok emléke tör rám,
melyek mindig összefonódtak az Éva nappal.
Sütöttünk, főztünk, készülődtünk. Vendégek jöttek ebédre, vacsorára napokon át, sok-sok finomság került az asztalra, finom sütemények illata lengte be a lakást.
Szép és vidám karácsonyok voltak, jó rájuk visszaemlékezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése