Anyák napja

Az első Anyák napja Anyukám nélkül.

Mecsek Zsuzsa: Anya

Én a magas égre néztem,

s nem láttam, hogy itt a földön

kihunyni készül egy gyertya-láng.

Anyám elment, s ott a sírnál,

ahonnan még egyszer visszanézett,

sírtam, s nem gondoltam semmi szépet.

Most az idő már új lapot nyitott,

s a szavak miket számba adott,

megértek talán, hogy formát öltsenek.

Anya, most elmondom Neked,

amit úgy is tudtál, bízom benne,

hogy erős karó voltál nekem

sorsom orkános szelében.

Hajóm alatt Te voltál a hullám,

s árbocomon a vitorla,

mi életemet gyengéden

biztonságos partra sodorta.

Fészek voltál, ahová visszaszállhatott

lelkem. ez az örök vándorló madár,

s röptettél, mikor hívott a látóhatár.

vajon beváltottam reményeidet,

mikor útnak indulva

arcomra csókoltál útlevelet.

álmaimat is Tőled kaptam,

most már tudom, mert úgy váltak valóra

mintha abban is a Te kezed volna.

Most felnézek, és kinyitom az eget

még egy percre, hogy elmondjam Neked,

hogy megnyugtassalak, nem vagyok árva,

mert itt vagy velem, a lelkembe zárva,

a most én őrizlek, védelek,

míg felettem is elszállnak a hűtlen évek.