Gluténmentes vers

Nehéz így az élet, de most már megszoktuk,
Ezt a dolgot bizony nem mi választottuk.
Könnyebb is lehetne, de nem figyelnek oda,
Ha valaki megérti, már az is nagy csoda.

Lisztérzékeny vagyok, mondom háromszázszor,
Érkeznek is a kérdések, mint a nyári zápor.
És akkor mit ehetsz? Jaj te kis szegény.
Ilyenkor jön az általam már rég megírt regény...

Kezdem a mondókámat, már kívülről szavalom,
A hallgató elméjét sokszor megzavarom.
Nem érti a lelkem, mit árt egy kis adag?
Ilyenkor az agyam már duplájára dagad.

Az a morzsa nekem olyan, mint a méreg,
Így mondom barátom, hátha ezt megérted.
Kicsi, vagy nagy adag, oly mindegy számomra,
Egy aprócska ropi is kiküld a zátonyra.

De nem csak a kenyér ám az ellenségem,
Minimálisra csökkent így az eleségem.
Sonka, joghurt, csoki, mind veszélyforrás lehet,
Egy lisztérzékeny ember csak gluténmentest ehet.

Azt meg hol kapni? Ez ám a nagy kérdés!
Ráférne a vendéglátókra egy kis továbbképzés.
Egy lisztmentes süti még nem lesz gluténmentes,
Ezt nem tudja más sajnos, csak a sok bennfentes.

Figyelj oda kérlek, hogy hogy eszel mellettem,
A kenyeret direkt a másik oldaladra tettem.
A gluténmentes menüt csak tiszta tányérra tedd,
És az én ebédem elkülönítését se feledd.

Ne kínálj meg keksszel, mert csak megfájdul a szívem,
És ne haragudj meg, ha azt mondom, nem kérem.
Ne bánts meg vele, hogy ez csak kényeskedés,
Hiszen az okoskodás most hidd el, édeskevés.

Így is nehéz nekem, ne tedd nehezebbé kérlek,
Ha megyek valahova, sokszor örülök, ha élek.
Megtömöm a táskám, hogy tudjak mit enni,
Mert nem tudok a kisboltban egy zacskó kekszet venni.

Jól esik, ha gondolsz rám és gluténmentest veszel,
A szememben egy tisztalelkű, kedves ember leszel.
Nyolcvan forint egy gluténmentes kukó a Sparban,
És én ettől már úszom a boldogságban.

Hogyha már kapiskálod, mi a helyzet velem,
Akkor örülök, mert itt van a győzelem!
Most, hogy ilyen jól elbeszélgettünk,
Azt hiszem barátom, nagyon jóba lettünk.

Szerző: Kiss Dóra

Kiss Dóra a szerző, nézz be hozzá is!