Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregecske párna. Kívül rongyos, belül csomós. Csendesen lapult az új párnák között, szintén megöregedett párjával együtt, a ládafiában. Míg az új párnák folyton arról suttogtak, vajon milyen szép, új ruhát kapnak, mikor kerül rájuk a sor, hogy egy kanapé díszévé váljanak, addig az öregecske párna és párja csak reménykedtek, hogy nem dobják ki őket. Egyszer csak nyílt a láda teteje, az új párnák felvidultak, tülekedtek, mindegyik sorra akart kerülni. A két kis öreg rémülten nézett össze. A ládába nyúló kéz öregecskét emelte ki, aki szomorúan búcsúzott párjától. Remegve várta mi történik vele.
És ez történt...
Aztán meg ez...
...így már újra használható,
s így lett a régiből új.
Nyakpárna - már nem nevezhetjük öregecskének - új életet kapott, s várja, hogy párjával is megtörténjen a csoda, az újjászületés/újrahasznosítás.
Szuper ez az "újraélesztés".))) Én is nagyon szeretem az újrahasznosított dolgokat:)
VálaszTörlés