Az első Anyák napja Anyukám nélkül.
Mecsek
Zsuzsa: Anya
Én a
magas égre néztem,
kihunyni
készül egy gyertya-láng.
Anyám
elment, s ott a sírnál,
ahonnan
még egyszer visszanézett,
sírtam,
s nem gondoltam semmi szépet.
Most
az idő már új lapot nyitott,
s a
szavak miket számba adott,
megértek
talán, hogy formát öltsenek.
Anya,
most elmondom Neked,
amit
úgy is tudtál, bízom benne,
hogy
erős karó voltál nekem
sorsom
orkános szelében.
Hajóm
alatt Te voltál a hullám,
s
árbocomon a vitorla,
mi
életemet gyengéden
biztonságos
partra sodorta.
Fészek
voltál, ahová visszaszállhatott
lelkem.
ez az örök vándorló madár,
s
röptettél, mikor hívott a látóhatár.
vajon
beváltottam reményeidet,
mikor
útnak indulva
arcomra
csókoltál útlevelet.
álmaimat
is Tőled kaptam,
most
már tudom, mert úgy váltak valóra
mintha
abban is a Te kezed volna.
Most
felnézek, és kinyitom az eget
még
egy percre, hogy elmondjam Neked,
hogy
megnyugtassalak, nem vagyok árva,
mert
itt vagy velem, a lelkembe zárva,
a
most én őrizlek, védelek,
míg
felettem is elszállnak a hűtlen évek.

